- Nyugi, van más ok is amiért utálni tudlak! Most pedig, szia! – Toltam ki a szobámból.
A következő nap, hangos nevetgélésre kelek. Bementem Clau szobájába, hogy megnézzem mi az, erre meg azt látom, hogy Lia ott ül az ágyán és mindenféle hülye dolgokat csinálnak.
- Ti mit csináltok?! – Én
- Semmit, csak beszélgetünk! – Clau
- Clau beszélhetnénk?
- Persze! – Kijött a szobából, mire én leráncigáltam a nappaliba.
- Mi volt ez?
- Mi csak dumáltunk!
- Clau tudod te hogy mit művel ez a srácokkal?
- Jajj csak jóban vannak. Ne legyél már féltékeny!
- Én féltékeny erre a kis…. ÁÁÁ te nem vagy komplett esküszöm!
- Wiki, megértem hogy nem kedveled, mert Sarat még nem heverted ki, de azért lehetnél egy kicsit kedvesebb is. – Erre elkezdtünk vitatkozni, mire a végén egymásnak estünk! Az ikrek, és persze Lia épp jött le a lépcsőn.
- Lányok, mit csináltok ti!? – Rohantak oda hozzánk. De mi csak folytattuk a verekedésünket, mit sem törődve velük.
- Nah, oké ebből elég legyen. – Mondta Tom, és megpróbáltak minket leállítani. De ez nem nagyon sikerült. A fiúk egy kicsit összeszedték magukat, és Bill lefogta Claut, Tom pedig engem.
- Engedj el Bill! – Üvöltözött Clau.
- Csajok mi ütött belétek? – Tom
- Pedig az előbb még semmi bajuk sem volt. –Jött oda hozzám a kis cserediák.
- Ne közelíts te hozzám, mert esküszöm, szétszedlek. – mondtam még mindig Tom karjaiban.
- Wiki! Mi a bajod?! – Tom
- Nekem semmi! De látom hogy ti sem panaszkodhattok. Jól flörtöltök egymással ugye?
- Miről beszélsz?
- Ne játszd meg nekem az ártatlant! Nem vagyok vak!
- Te nem vak vagy, te beteg! – Üvöltötte hozzám Clau, mire kitéptük magunkat az ikrek kezei közül, és újra egymásnak estünk. Ennyire még soha nem vesztem össze Clauval. Nem tudom hogy mi ütött belénk, de nem voltunk normálisak.
- Nah ebből elég! – Tom megragadta a karom, és felráncigált a szobába.
- Tom engedj el!
- Nem amíg meg nem mondod hogy mi a bajod!
- Már megmondtam. Most pedig had menjek el!
- Féltékeny vagy Liára mert jóban vagyunk?!
- Nem!
- Wiki! Ha egyszer téged választalak, akkor nem leszek mással, érted?!
- Nálad ezt már ki tudja? Elvégre te vagy a nagy Tom Kaulitz. Jajj ugyan már. Azt gondoltam hogy járunk, de ne akard nekem bemesélni, hogy itt fogsz mellettem megöregedni. Te is tudod hogy ez nem igaz!
- Ha nem lenne igaz, már rég máshol lennék! – Mind a ketten elhallgattunk, és csöndben ültünk a szoba egy-egy sarkában.
Eközben, Bill is elbeszélgetett egy kicsit Clauval. Nagyjából náluk is ugyan ez zajlott le. Mikor már abbahagytuk a vitánkat, mindenki elvonult egy üres helyre, ahol kitombolhatta magát. Amikor már lenyugodtunk valamennyire, Clau bejött a szobámba.
- Hahó!
- Ki az? – Válaszoltam flegmán.
- Én! Bejöhetek?
- Mit akarsz?!
- Öhm… - Beljebb jött, és leült mellém az ágyra. – Elmondod, hogy miért lettél olyan dühös Liára?
- Minek mondjam ha nem is érdekel!?
- De igen is érdekel, és tudni akarom, hogy-hogy áll a fiúkkal!
- Hát jó… - Elmeséltem neki mindent szóról szóra. A végén ő is teljesen megdöbbent, és Liáról már ugyan az volt a véleménye, mint nekem. Ő látta, hogy nem kedveljük már, annyira mint az előtt, tehát, még aznap hazautazott. Estére, már szerencsére mindenki megbékélt, és megbeszéltük a dolgot. Leültünk kivételesen mind a négyen egy asztalhoz vacsorázni. (Ez azért érdekes, mert általában, nem szoktunk vacsizni.) Közben jót beszélgettünk.
- Akkor most hogy végre egyedül vagyunk, mi legyen a holnapi program? – Bill
- Majd azt kitaláljuk. Nem szeretem előre megtervezni a napomat, de ezt te is tudod. – Tom
- Oké. – Tovább beszélgettünk, és egyszer csak eljutottunk valahogy, a házassághoz. Fogalmunk sincs hogy-hogy csináltuk, de volt ma témánk.
- Ha én egyszer házasságra adom a fejem, akkor az valami nagyon király buli legyen, és ne én szervezzem! – Bill
- Majd mi megszervezzük nektek! – Én
- Ja, én is ettől félek! – Nevetett Bill.
- Tudd meg hogy állati bulikat tudok csinálni! – Én
- Abban senki nem kételkedik, csak azt mondom hogy valami esküvős legyen, és egy rock-parti!
- Hm… A rock-parti, nekem bejönne. Mit szólsz hozzá? – Tom
- Nem is tudom… De tudom! A háttérzene, mehetne tőletek vagy az Aerosmith-től, és lenne egy hatalmas nagy emeletes tortánk, amibe bele lenne írva, hogy ,,Tom & Wiki”! A ruhánk pedig lehetne az a mindennapos viseletünk, egy kis turbóval, nem? – Én
- Uhh… Neked aztán van fantáziád! – Clau
- Ez csak egy ötlet! Még lehet tökéletesíteni! – Én
- Ha már ennyire belejöttél, tényleg tervezhetnél nekünk is egyet! – Clau
- De még csak 18 évesek vagyunk! - Bill
|